Már előző nap is keveset aludva, és izgatottan vártam a napot hogy találkozzunk, ki mentem az állomásra rettegve, és izgatottan hogy végre a szemedbe nézzek, és érezzem a közelséged, le ültem egy padra és vártam a hogy az óra fél kettőt üssön!
A vonatod megállt és én csak ültem, nem mertem fel nézni, csak zavartan a telefonom néztem, éreztem ahogy egyre közelebb jössz, és a szívem úgy kezdett egyre hevesebben verni. Le ültél mellém és hallottam a hangodon hogy te is ugyanúgy érzel mint én, izgulsz, de még is örülsz annak hogy látsz, rád se mertem nézni, biztos furának tűntem..És mintha tudtad volna mit kell tenned, zavartan de megöleltél adtál egy puszit az arcomra, és megfogtad a kezem. Utána csak élveztem ahogy egymáshoz érünk és beszélgettük.
Olyan jó érzés volt kézen fogva sétálni velem, nem gondoltam semmi másra, sem J-re sem pedig hogy valójában mi is folyik körülöttem, csak rád figyeltem
Ahogy telt az idő, olyan érzés volt mint ha mindig is ismertelek volna, mint ha nem is akkor találkoztunk volna először. Beérkeztünk a házba, te azonnal kényelembe helyezted magad és leültél az ágyra, zavartan bár de melléd ültem. Amikor hirtelen magadhoz húztál és megöleltél, akkor jöttem rá hogy szerelmes vagyok beléd!
