2011. szeptember 24., szombat

Vallomás.

Nem tudom számon tartani hányadik éjszakája reménykedem hogy ne jöjjön el a holnap, Elveszítettem az álmaimat s a képességem hogy szeressek .. eső mintha marna.és csak sírok..sírok.Fogalmam sincs mit kéne tennem hogy hogyan éljek, mit öltsek magamra?Ha nem tudok magamba hinni,akkor mégis kiben higgyek. a válasz olyan közel van hogy képtelen vagyok meglátni...Ebben az arcban már nem látom önmagamat.Abba kell hagynom a gyengeségem elrejtését és a mosoly színlelését. A legkeményebb dolog a világban hogy álca nélkül éljünk?Ha kérhetnék tőled valamit., akkor már csak megfoghatatlan lenne..Nekem már nincs szükségem olyan dolgokra amit eltörhetnek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése