November 16.

Eddig letöltött büntetés 18 év !

J !

Nem vagyok szerelmes!, már tudom, ez csak 1 afféle kötődés, és támaszkodás, nem mindegy kire, ő a tökéletes személy akire támaszkodhatom és megbizhatok, nem cserélném le senkire, mégis olyan,,, fura érzés, kezd más lenni minden, igaz még mindig  rossz érzés ha megbánt vmi vmi rosszat szól, de már mégse ugy, enyhe undort és haragot érzek, nem megbánást, és nem esedezem a bocsánatáért, csak tűrök, mint egy 2 éves gyerek aki azt várja mikor fejezik be a szülei a folytonos veszekedést, majd 1x vége gondoltam... v sosem lesz?! 

-Megbántad hogy megismertél?
-Nem egyáltalán nem, csak ha a talán visszamehetnék az időben, sokmindent máskép csinálnék
-pl?
-Nem tudom... talán nem nyilnék meg neked ennyire, és nem engedném hogy megszereesseelek.
érted ugye?
- azt hiszem
-De már késő, megszerettelek
-És mivan ha egyszer kiszeretsz belőlem?
-Nem fogok, ígérem!

Ruby

Nagy szerelmem igaz és elképesztő története következik,remélem ha olvassa nem fog szemrehányást tenni, számos adatot lese írok, az igazi nevét, születése, és neveltetése körülményeit,és az azonosítása alkalmas hegeket és anyajegyeket. De akkor is.... muszáj mind ezt megírnom neki,hogy tudassam, megbántam minden szót amit leírtam azért h megváltoztassam,megbántam nagyon sok mindent, mikor még itt voltál nem láttalak, és most hogy elmentél, mindenhol téged látlak. Az olvasó talán azt gondolja majd ez csoda, de a szerelem mindig csoda, ahogy az írás is az, a zabhegyezőröl azt irták egyszer, a szép irodalom kivételes csodája, itt is megtörténik. Teremtődik 1 ember lény tintából, papirból, és képzelőerőböl. Én nem vagyok Selinger, de megtapasztaltam a kivételes csodát, Minden író tudja, hogy a legnagyobb pillanatainkban leirott szavak sohasem jöhetnek belőlünk, csak általunk. Ő is magától jött el hozzám,és nekem olyan mázlim volt hogy ezt megörökíthettem.

"A házból kilépve rubit, már nem tartotta gusba kötve ami elmult, attol kezdve nem Calvin írta, szabad volt"

Újra itt.

Már megint elkezdtem hanyagolni sajna a blogot, nem tudom miért de mindig kimegy a fejemből, meg már nem is érzek olyan kéztetést h muszáj irnom, De szerintem már nem is tudnék olyan jókat irni, jókat?! eddig se voltak jók, de elégedett voltam magammal, ha hozzáakarnék kezdeni 1 bejegyzéshez igazából fogalmam se lenne h kezdjem el....

Perfect Song

Try!

Furcsa.. félek a vihartól még is kimerészkedtem a házból. De talán megérte? Annyira feltünő volt hogy akárhová mentünk mindig közelembe akartál lenni..néha odavakkantottál valamit de semmi több. akkor már a vihar rég elment, csak néha néha villant be, amit egy halk dörgés követett,De egyszercsak 1 óriásit dörgött!. meglepő volt, összekucorodtam, fejem a lábamra tettem, kezemmel pedig takartam a fülem, Nem láttam de éreztem hogy a szemed rajtam volt, mikor felhajtottam fejem hirtelen megfogtál a hajamból 1 tincset és oda hajoltál.
-Ne fél! Itt vagyok
Azzal a mosollyal amivel régen hányszor megnyugtattál, áradt belőle a biztonság!
Ugy döntöttem hazamegyek! te annyira erősködtél hogy maradjak, vagy hogy hazakisérj,annyira győzködtem hogy nemkell, de végül abba egyeztünk meg hogy félig. Olyan kihalt volt minden, csak a néha halk dörgés zavarta meg a csendet!. aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni, értelmetlen és buta dolgokról..Hát elértünk a végére, Megálltunk és hirtelen csönd lett. majd megszakította a csendet
-Gyönyörű vagy
És megint aza megnyugtató mosoly... kicsit pirulva de megköszöntem, nem akartam ebbe a beszélgetésbe jobban bele menni ezért elköszöntem és 1 gyenge lépéssel elindultam,Hirtelen megfogta a kezem és vissza rántott, nem szolt semmit, csak nézett komoly arccal, majd elengedte a kezem.
-Akkora butaság volt nem téged válsztottam.- közbe zavartan másfelé néz és határozottan a hajába túr
Ettől a mondattol gyengéden elmosolyodtam
-Hát már késő, - ugyanazzal a gyengéd mosollyal.
Majd szép lassan a két kezét az arcomra tette, és közelebb huzott, közbe simogatta az arcom a hüvelykujjával.
-Pedig annyira boldoggá tudtalak volna tenni, és megadni mindent- a megnyugtató mosolya átváltozott arra a mosolyra amit régen mindig huncutkodás elött csinált.
-Boldog vagyok! azthisszem..- és akarva akaratlanul lefelénéztem
-Szeretem a barátom! és egész biztos vagyok benne hogy soha senki nem tudna ugy szeretni ahogy ő - határozott arccal és bátran
Lassan elengedte az arcom, rám nézett azzal a szép kék szemével,
-Remélem is Kölyök! - És megborzolta a hajam
-Sipirc haza! nehogy megfázz itt nekem!
Hirtelen annyira megváltozott, mintha megint aza régi srác lett volna akit kiskoromba ismertem,megfordult, intett egyet elindult vissza a kocsmába.

Álmodtam?!

Olyan volt mint 1 álom, mintha nem is velem történt volna meg, a csókjaid és az érintésed még mindig magamon érzem. " Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom" .. végülis még az angyaloknak is vannak ördögi tettei :P

Tennem kell valamit !

Mi történt velünk?.. nem birom ezt a folyamatos feszültséget. azthiszem már kiísmertelek kellő képen, és kezdem üresnek és semminek érezni magam, Unom hogyha vmin veszekszünk mindig csak én próbálok kibékülni... kezd azaz üresség bennem újra létrejönni amit te töltöttél be.Nem találok megoldást azthiszem..Szeretlek! és ezen nem változtat semmi. de mikor ordítasz és durván beszélsz velem a szivem 2x olyan hevesen ver. és nem tudok megszólalni,magányos vagyok.. és csak 1 bábunak érzem magam aki éli a világát gondolkodás nélkül..De nem akarom hogy e miatt elmuljon a szerelmem irántad. A mai napig álmodozom arról hogyha összeveszünk vmin.. akármin. te odajössz hozzám megpuszilgatsz és aztmondod 'szeretlek' nemkell bocsánatott kérned.Sajnálom amiért ilyen önző vagyok. hogy ennyire kiakarlak sajátitani de félek h elveszítelek és nem lesz már rám szükséged. hogy rájössz h sokkal jobb nélkülem. Mond! mit tegyek hogy boldog legyél?

Hanyagolható!

Már elég hosszú ideje hanyagolom a blogom, De egyáltalán nem direkcióbol. hogy jaj most se irok a blogba. szimplán nem jut eszembe, talán a blog írás tényleg az önkifejezés és a sok szabadidő hatására lép fel,tény ha bármi gondom volt ide irtam, de most talán ha gondom van inkább megbeszélem vkivel, mint hogy leirjam, pedig imádtam ezt a blogot, kitörölni? nem szándékozom. hisz ez 1 emlék már nem is tudom alán 2-3 éve irom? akörül..lehet néha néha eszembejutt és irok is vmit. mint pl most. de azt senki ne várja el tőlem hogy majd mindennap v akár két naponta irjak bele. megpróbálok irkálni. és visszatérni vmennyire hogy azért csak ne igy fejezzem már be ezt az egészet.! Köszönöm a figyelmet

Janszi

2013.Február 22. 1 év !

Veled!

Pár hét és végleg kimondhatjuk hogy 1 éve már együtt vagyunk. Leghosszabb és legboldogabb kapcsolatom volt eddig. Hihetetlen hogy a sok botrány,balhé és szomorúság után is ugyanazzal a csillogó szemekkel, és szerelemmel tudok rád nézni. Ha valaki megkérdezné hogy kivel akarom leélni az életem, gondolkodás nélkül téged mondanálak!. Lehet hogy van még pár srác a földön akivel ugyanúgy ellenék ahogy veled. de jelenleg te vagy nekem az 'igazi' és kizárt hogy tudnék nélküled élni.És ezt büszkén vállalom! :)

Szentjánosbogár!

J.

2013.január.22. Janszival 11 hónap!

Penelopé!

Hintázni az udvaron..Bepattanok a gyors kocsidba.Dúdolod a nevem! Kinyitsz egy sört! Idehozod nekem..

A kedvenc ruhájában vagyok.És nézi ahogy vetkőzöm neki.Majd magáévá tesz! mindent érted teszek.A mennyország itt van a földön veled.Mondj el mindent amit tennél velem.Hallottam a rossz lányokat szereted

-Igaz ez drágám?

Jobb ez mint amit valaha ismertem.Azt mondják a világ kettőnek épült.Csak akkor érdemes élni ha szeret valaki.

-Drágám, én téged igen

Átölel a nagy karjaival.Részeg és én csillagokat látok.Ez minden gondolatom