Nem vagyok szerelmes!, már tudom, ez csak 1 afféle kötődés, és támaszkodás, nem mindegy kire, ő a tökéletes személy akire támaszkodhatom és megbizhatok, nem cserélném le senkire, mégis olyan,,, fura érzés, kezd más lenni minden, igaz még mindig rossz érzés ha megbánt vmi vmi rosszat szól, de már mégse ugy, enyhe undort és haragot érzek, nem megbánást, és nem esedezem a bocsánatáért, csak tűrök, mint egy 2 éves gyerek aki azt várja mikor fejezik be a szülei a folytonos veszekedést, majd 1x vége gondoltam... v sosem lesz?!
-Megbántad hogy megismertél?
-Nem egyáltalán nem, csak ha a talán visszamehetnék az időben, sokmindent máskép csinálnék
-pl?
-Nem tudom... talán nem nyilnék meg neked ennyire, és nem engedném hogy megszereesseelek.
érted ugye?
- azt hiszem
-De már késő, megszerettelek
-És mivan ha egyszer kiszeretsz belőlem?
-Nem fogok, ígérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése