Szeretlek Robot!

-Tudod honnan lehet tudni hogy nő vagy és jó férfi mellet vagy?
-Nem, honnan?
-Hogy ki tud mozdítani a komfortzónádból, megteszel olyanokat amiket eddig sosem. Az hogy mindent feladsz érte, és vakon belevágsz azt jeleni hogy ő jó hozzád. Egy nőt az tesz nővé hogy ragyog

Mintha megértettem volna mind azt amit belül éreztem, de a számmal tagadtam. Szerelmes vagyok belé! A robotból akit kedveltem mint barátot, és néha elütöttem vele az időt... szép lassan kezdtem azt érezni nem vagyok teljes ha ő nincs velem, el akarom neki mesélni, meg akarom neki mutatni, szeretném megfogni a kezét, megcsóko.... De várj, Ezt nem szabad!
....
Nem szabad szeretnem azt akibe szerelmes vagyok, nem szabad rá gondolnom,de akarva akaratlanul is mindig rá gondolok. Olyan régen éreztem már hogy élek, és várni a reggelt hogy újra beszélhessek vele. Tudod.. mikor este lefekvés előtt végig gondolod mit beszélgettetek, és lejátszod a fejedben ugyan azt a párbeszédet/érintést amit azon a nap történt. Olyan rég volt már.... és annyira jó újra érezni.

Szeretlek! .. , de azt kívánom bárcsak elmúlna ez az érzés.

Kérlek, ha csak még egyszer láthatnálak! Rendben van ha elveszítem mindenemet! Azt kívánom, hogy találkozhassak veled az álmaimban!

#Szét hulló pátosz

Az hogy megint írok nem feltétlen jelent jót, emlékszem régen is akkor írtam mikor valami zavart de féltem bárkinek elmondani... és ezt a zavart a fejemben te okoztad!

Azt mondtad fontos vagyok, és szeretsz de a tetteid mást mutatnak. Vagy te változtál meg vagy én magam sem tudom, azt hiszem kezdek beléd szeretni és kezd minden apróság zavarni amit eddig elengedtem mert nem tekintettem rád többnek puszta játékszernél. Ami szórakoztat és nem hagy magányosnak lenni. Azt hiszem bele estem abba a csapdába amit felépítettem.

Azt mondtad várod a szilvesztert, hogy végre találkozhassunk.. de félek nem fogom addig kibírni, a tetteid a szavaid kezdenek teljesen magányossá tenni, bosszantó és egyben fájdalmas amit csinálsz.
Próbálom magam nyugtatni hogy csak tapasztalatlan vagy, és nem tudod kezelni az embereket.. De ezt muszáj nekem elviselni?

Kicsit féltékeny vagyok rád, olyan könnyen elengedsz mindenkit, és meg tanultál egyedül lenni és élvezni is azt, én kezdek megint megriadni az egyedülléttől. Na nem mintha nem lenne valaki velem, de azt már nem érzem annyira teljesnek mint egykor mikor minden másodpercben ő járt a fejemben.

Mond miért érzem mindig a hiányod?

Robot Barát

egyetlen 1 kérdésem maradt már csak
te tudsz szeretni?:D v kajak 1 robot vagy?

nehezen de tudok

minden mondatodból árad az h nincs benne érzés

akkor lett egy robot ismerősod / barátod nem tudom hogy viszonyulsz ez a beszélgetés után hozzám

őszintén??különleges vagy, egyáltalán nem bántam meg h jobban megismertelek,és nagyon megkedveltelek de úgy érzem h nem akarlak jobban megszeretni mert te bármikor eldobhatod az "érzéseimet"én jobban szeretlek mint te engem, és nekem jobban fájna a bántásod mint neked

sajnos ha nekem nem lennél fontos egy picit sem és én se kedvelnélek akkor egyszerűen csak el köszöntem volna és mentem volna valami mást csinálni

nocsak, egy robotnak fontos tud lenni 1 ember

igen főleg ha az ember értékes lelket rajteged magában
nah akkor most mik vagyunk egymásnak hogy tisztázuk?

hát én szeretlek és neked is "fontos" vagyok, szóval sztem lehetnénk a robot és barátja :D

én is szeretem a kis buksidat :3