Fénytelen éjeken kísért !amég nem folszott szerteszét !ujjaim a semmit harapták !most végtelen éjeken kísért-Ó, csak telne, csak telne még
a vészterhes sejtés éjjelén! Minden álmom úgy élem, !hogy együtt lélegezzek vele !de ha pusztulását kell majd néznem !semmi képp sem haljak bele !add egy percre az emlékkönyved !néhány sort írok csak bele, !adj egy percet rádöbbennem: e néhány sornak nincs ott helye...
céltalan célok reggelén
-ó ,csak telne, csak telne még-
a tenyerem konokul visszanéz rám !a hegeim utakat rajzolnak ..a meglévőket bejártam de többet képtelen lennék !két szemem lesütve mászok !talán így nem sújt az átok !ha magamra hagysz, úgy mint mások ! zokszó nélkül megbocsájtok én.
-ó ,csak telne, csak telne még-
a tenyerem konokul visszanéz rám !a hegeim utakat rajzolnak ..a meglévőket bejártam de többet képtelen lennék !két szemem lesütve mászok !talán így nem sújt az átok !ha magamra hagysz, úgy mint mások ! zokszó nélkül megbocsájtok én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése