Észrevettem, hogy mellettem vagy.Pedig nem volt olyan dolog,amiről őszintén beszéltünk volna..
Azt mondod, így nem tudjuk tovább folytatni..Igen, én is tudom, hogy ez a helyzet.
De Még nem áll szándékomban feladni,Csak egyszerűen nem vagyok elég ártatlan ahhoz, hogy veled együtt nevessek..Azt látom, hogy meg vagy zavarodva. Megpróbálok erősnek látszani,de igazából nem tudok őszinte lenni..a számtalan mosoly az arcodon..Túl fájdalmas, ha eszembe jut.A kezed melegét nem tudnám elfelejteni..Ha becsukom a szemem, a veled átélt számtalan emlék jut eszembe.De Ez túl szomorú..Úgy tűnt, a magány elől menekülünk.Legalábbis ezt hittem..Fejezzük már be ezt az egészet.Nem viszel magaddal, de értem, hogy miért.Az erőltetett mosolyod mögött,egy árnyékot bújtatsz, ami már egészen kiterjedt.Tettetem, hogy nem veszem észre..Az az igazság, hogy a szívemben az idő csak sodródik,és kettőnk végül csak egy emlék lesz..Tudtam, hogy lesznek üres éjszakák,és reggelek,amikor biztosan nem fogsz eljönni..
Mostanra már annyi fájdalmat okoznak az érzések,hogy el kell köszönjünk egymástól.. Az ígéretünk csak egy kívánság volt..Az idő múltával elhalványodik.Ha mellettem lennél,Vajon mit mondanék neked?Úgyis csak kinevetnél..Jobb lesz, ha elfelejtesz mindent.A te életed igazából nem ilyen.. emlékszel?De Hogyan lenne értelme az életemnek,ha te eltűnsz? Te vagy az egyetlen.Még él az emlékezetemben egy cseppszeretet, amit te adtál nekem..Ha ki tudtam volna mondani, hogy szeretlek,és látni akarlak, vajon most boldogok lennénk? Miket is gondolok.....Az életemben elmúlt napok tettek olyanná,amilyen most vagyok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése